Új helyen vagyok:

http://tamiasansa.blogspot.com/

Ezt félbehagytam, mielőtt elindultam Debrecenbe, most álltam neki, hogy befejezzem. Persze szokás szerint megint nem olyan lett a végeredmény, mint ahogy szerettem volna, igaz, a vázlatot sem dolgoztam ki túlzottan.

Nem tudom, lehet, hogy az akril alapozás, és színfelvitel után inkább színes ceruzával kéne rámenni pasztell helyett.

A következőnél talán.

Egyébként ismét minden van benne, mint a vurstliban: akril, kis vízfesték, pasztellcerka, és kihúzó. Szerettem volna erőteljesebb fekete körvonalakat, de ez a fekete filcirón nem fog valami markánsan.

Elméletileg készen volt már, de túl sötétnek éreztem, és ezért néhány napja rámentem cinkfehérrel az egészre, aminek következtében naná, hogy újra bele kellett nyúlni. Most meg izgulhatok, hogy megszáradjon időre.

Emlékszem, mit szenvedtem anno a cinkfehérrel, nem értettem, miért nem fed rendesen, aztán persze leesett, hogy pont az a lényege, hogy áttetszően lehessen vele világosítani.

Hogy miket ki nem találnak manapság?!

Szintén papírbolt. Nézegetem a grafitrudakat, elégedetlenül morgom felettük, igen, tudom, ez nem művészellátó, 4B feletti puhasági hányadosú cumóért tessék befáradni Pécsre az erre szakosodott boltocskába, de azért... na már. Meddig tartana például néhány sokkal puhább grafitrudat beszerezni (vagy a legnagyobb szívfájdalmam, nálunk egyesnél vékonyabb ecsetet nem lehet lelni: 2/0, netán 5/0? Ne is reméld!)?

Így hoztam haza egy 4/B-set. Szeretem ezeket a műanyaggal bevont grafitrudakat, bár ritkán rajzolok grafittal, így nem mostanság fog csutkává fogyni a kezeim között. Ezek között a rudak között fedeztem fel egy olyat, ahol keménység nem volt jelezve, viszont az állt rajta, hogy progresso aquarell...

He?

Aszongya, hogy én akkor rámegyek vizes ecsettel, és ezt a speckó grafitot úgy árnyékolom, ahogy nekem tetszik?

Hoztam egyet, a rajz egy része ezzel készült :)

Pusszantás a fejlesztőknek :P

... folyamatosan.

Nem értem, miért van az, hogy a vázlatok lényegesen jobban sikerülnek a kész rajznál? Miért van az, hogy valahogy a kész kép nem tetszik, szétesőnek érzem, és minél tovább kotlom rajta (mert persze eljön a pillanat, amikor rájövök, hogy hoppá, ezzel valami nem stimmel, nosza, javítsuk csak ki), annál kevésbé lesz jó a végeredmény?

A felső képen, amikor először beszkenneltem, még hasonlított is a modellre, de aztán ...

Nem, nem akartam maszatolni, csak nem emeltem fel eléggé a kezem rajzolás közben.

Igazából ez egy elég gyors skicc, mindössze ki akartam próbálni az egyik új szerzeményemet.

Ecsetirón. Kihúzáshoz eddig tűfilcet használtam, de ez nagyon megtetszett. Szokásom a papírboltban úgy andalogni, bámészkodni, mint aki csak alibiből, azért ment be, hogy ne kelljen kint dideregnie, és az égadta világon semmi dolga sincs, csak bebetonozódni az üzletbe. Tettem pár kört a tartó körül, nézegettem, levettem a kupakot, és a kecses ecsetforma hegy láttán már-már sajnáltam, hogy a képregényes-karikaturista időszakomnak évekkel ezelőtt búcsút intettem. Azonnal arra gondoltam, hogy ezzel... kihúzni... hogy micsoda élmény lehet, ahogy a vonal vastagsága a papírt ért szög alapján váltakozik-tekeredik...

Csuda dolgokat lehet majd vele csinálni. Csak legyen rá időm. Most éppen hogy a hegyecskéjét érintettem oda. De ami késik, nem múlik, mihelyt lezajlik a Hórusz körüli izémizé, odalakatolom magam néhány napra a rajzasztalhoz.

Ez a skicc Nekhtiről az utolsó áldozat utáni, még megíratlanul várakozó történethez készült.

Eredetileg élesebb árnyékokkal szerettem volna, de hát… az árnyékolás az egyik dolog, amiben gyengus vagyok (az anatómia mellett). Az erős árnyékokat valahogyan sosem sikerül oda tennem, ahova szeretném, vagy színügyileg lesz fura (hallottam, hogy akad, aki kéket is kever a testszínbe, kipróbálom, talán használ).

Eleve a párvonalas cerkavázlatot jobban ki kellett volna dolgoznom, de nagyon csinálhanék roham gyötört, így szinte néhány saccvonal után nekiestem. Először úgy véltem, barna színezőpasztával és waterbrush-sal húzom ki, aminek a nyomai felsejlenek a hajánál, aztán a fekete kontúrok mellett döntöttem. És naná, hogy mindvégig vacilláltam a színeknél, és az anyagoknál. A végeredményt tekintve vízfesték az alap, a kontúr színezőpaszta, a fehér az akril, és az árnyékok szén (előtört a vájárkölyök belőlem :P), és barna conté kréta.

A fejemben sokkal dinamikusabb, sötétebb és vonalasabb kép élt. Így sikerült.

Mostanában folyton Cat Turneyt rajzolnám, úgyhogy hangulatilag  közelítenek a rajzok  a személyiségéhez. De még nem az igazi.

Tavaly év vége felé álltam neki ennek a könyvnek, és gyürkőztem neki a feladatainak. Elég drasztikus változásokat ígér. Az első feladatai, a fejjel lefelé rajzolás, a vakon vonalazás, és társai határozottan tetszettek, a „hő, de laza” vigyorát csalták a képemre firkálás közben.

Ami kissé zavar-feszélyez jelenleg:

* 2B alatt a ceruza nekem nem ceruza, és az első feladatoknál bizony nem enged ennél puhábbal dolgozni.

* Amit tónusozásként említ és kér rajzolásnál, az a maszatolás olyan dolog, amit anno rajzszakkörökön fővesztés terhe mellett szigorúan tiltottak. Így hát, miközben kentem a grafitot, folyamatosan hallottam a belső „micsinálszteszerencsétlen?!” dörgedelmet, amely tónusában a volt rajztanáromra hajazott a leginkább. Egész végig, még most is ellenérzéseim vannak a maszatolással kapcsolatosan, de ne ezen múljon: amíg ezt a könyvet nem végzem ki, addig – bűntudatosan hátra-hátrapillogva ugyan – bőszen kenem a grafitot. Szokásommá nem válik, az már biztos, nem szeretem csinálni.

*Egyelőre a perspektivikus feladatoknál rostokolok, mivel egyenes vonalat még vonalzóval se nagyon, ezért ez a nemszeretem kategória netovábbja nálam. De összeszedem magam, és a napokban folytatom.

Kíváncsi leszek, hogy mit hoz ki belőlem a végére.